Nem mindenki születik matematikusnak, de némi szorgalommal, és szükség esetén külső segítséggel bárkiből válhat egészen jó matekos, sőt akár matematikatanár is!
A meatematika rögös útjai néha kiszámíthatatlanok

Az on-line analízis oktató oldal tanárának matematikai életútja

Bökényi Gergely vagyok az analizisoktatas.hu üzemeltetője és tanára. Ezt a lapot azok számára írtam, akiket esetleg érdekel, hogy ki és miért készítette az oldalon lévő oktatóvideókat, valamint mire is tud elegendő lenni egy megfelelően megválasztott külső segítség a matematikai tanulmányok során...

Matematikatanári diplomámat közgazdász végzettségem mellé 2003-ban szereztem az ELTE-n. Egykori, meghatározó szerepű matematikatanárom egyszer azt modta, hogy sok olyan ember szerez közgazdászi végzettséget, aki matematikatanári diplomával rendelkezik, de olyanról, aki fordítva csinálná - közgazdász végzettsége mellé szerezne matematika tanári diplomát - még nem hallott. Ezt alaposan átgondolva jutottam arra a döntésre frissen szerzett közgazdász diplomával a kezemben, hogy feltétlenül többet kell tudnom ebből az engem addigra nagyon érdeklő tudományágból.

Pedig
középiskolás koromban az első félévben még az is kérdéses volt, hogy egyáltalán átmegyek e matematikából. A sikerhez külső segítség is kellett. Korábbi általános iskolai matematikatanárom (Mesics Katalin) heti kétszer korrepetált, és ennek eredményeként félévkor kettes, év végére már hármas osztályzat virított a bnizonyítványomban matematika címszó mellett. A következő években ezt sikerült még tovább javítanom. A külső segítség szükségességét és eredményességét tehát saját bőrömön tanultam meg.

A középiskolát követően egy eredménytelen felvételi után a Pénzügyi és Számviteli Főiskola nulladik évfolyamára kerültem, ahol egy addig teljesen más szellemiségű és dinamikájú matematikaoktatással találkoztam
Kocsis Péter óráin. A sajátos hangulatban tartott órákon a teljes középiskolai matematika, és néhány azon túlmutató terület is egységes rendszerben tárgyalásra került, ami egyrészt meghozta a kedvem e tudományág mélyebb tanulmányozásához, másrészt hozzásegített, hogy a nulladik évfolyamról bekerüljek a főiskola hallgatói közé. Ekkor értek véget volt általános iskolás matematikatanáromtól vett korrepetálások - a tananyag túllépet rajta -, és fél évig egy lelkes és lelkiismeretes középiskolai matematikatanár, Pákh György segített az analízis nehezebb témáiban való boldogulásban. Ez időre már gyakorlatilag hobbimmá vált a matematikai példák megoldása, és ehhez a főiskola remek példatára - ami sok felsőoktatási intézménynek követendő példaértékű lehetne - remek lehetőséget adott. A féléves vizsgám nemcsak jeles lett analízisből, de a főiskola akkori rettegett vizsgáztatója, és elismert tanszékvezetője, Csernyák László a szóbeli eredményének közlését követően érdeklődött, hogy melyik középiskolában végeztem. Nem haboztam tudatni vele, hogy a matematikai tudásomhoz sajnos semmi köze a középiskolámnak, sokal inkább kollégája nulladik évfolyamos óráinak. A főiskolán Molnár Sándor - későbbi tanszékvezető - óráin ismerkedtem meg az analízis mellett a valószínűségszámítással is. Az operációkutatás tárgy visszahozta Kocsis Pétert, aki még egy félévnyi remek nevetve-tanulást biztosított nekem és hallgatótársaimnak. Az operációkutatással elfogytak a tanrendből a matematikai tárgyak, megmaradt viszont a matematika nem tárgyalt részei iránti érdeklődésem.

Ez vezetett ahhoz, hogy a főiskola befejeztével matematikai irányba szerettem volna tanulni, és eredményes felvételit követően az ELTE matematikai tanár szakára kerültem. Az oktatási intézménnyel szemben nagy elvárásaim voltak, amikből sajnos kevesett teljesített. Hiába voltak nagy tudású tanáraim, az egyéni tanulás lehetőségét nem támogatták a főiskolaihoz hasonló példatárak, és a kelleténél kisebb hangsúlyt kapott a gyakorlat, mindennek tetejébe olyan fontos területek, mint például az operációkutatás teljes mértékben kimaradtak a képzésből, a matematika oktatására szakosodott osztálynak is bőven lett volna mit tanulnia Kocsis Péter oktatási módszereiből - ami nemes egyszerűséggel a tegyük  a matematikát életszagúvá elvet követte. Természetesen mindezen hibák és hiányosságok ellenére nem volt hiábavaló az egyetemen eltöltött öt év,
öt féléven át sokat tanultam analízisből Szilágyi Tivadartól és Károlyi Katalintól, algebrából pedig Hermann Pétertől - annak ellenére hogy ez volt az egyik olyan terület, ami példatárilag a legroszabbul volt ellátva, és az sajnos mára sem változott -, valamint valószínűségszámítást Bognár Jánosnétól.

Az egyetemen szembesültem azzal, hogy mennyire le van maradva a hazai szakirodalom a nemzetközi szinttől (ebben is elveszítjük korábban elért jó pozícióinkat), jó eséllyel pusztán azért, mert nem profitábilis itthon például egy lengyel nyelvű, analízis versenyfeladatokat tartalmazó külföldi könyv lefordítása - nem így az USA-ban, ahol ezt megteszik, és hazai szemmel méregdrágán árulják e könyveket, és teszik ezeken keresztül hozzáférhetővé, elsajátíthatóvá, és érthetővé a magas szintű elméleti tudás gyakorlati oldalát. Jelenleg a folyamtok megváltozására nem sok jel, remény van. Bár példatár téren az elmúlt évek hoztak mennyiségi javulást, igazi összefoglaló, a módszerek teljes skáláját bemutató művel még nem találkoztam - pedig a korlátok a digitalizációval szinte leomlottak. Jelenleg úgy látom, hogy az e-oktatás megfelelő formába öntve képes lehet e hiányosságok pótlására, érhetővé, és széles körben elérhetővé teheti a tudást, persze ehhez befogadó közeg, tanulni akaró emberek is kellenek....
A weboldal a könnyebb használhatóság érdekében cookie-kat használ!
 
 
Az oldal üzemelteője
Név: Bökényi Gergely ev.
Email: kapcsolat[kukac]analizisoktatas.hu
Cím: Vác 2600 Kandó Kálmán u. 2
Telefonszám: 06-20-919-9235
Adószám: 66745334133
Fizetési partner
© Bökényi Gergely ev. 2017-2018 Minden jog fenntartva